Hüvelyi és csiklóorgazmus
"Freud annyit tett a női szexualitás érdekében, mint amennyit Hasfelmetsző Jack a sebészet érdekében!" Így összegezte egy egyetemi hallgató Sigmund Freud hatását azokra a pszichoanalitikai tanokra, amelyek a csikló és a hüvely szerepét tárgyalják a női szexualitásban. A Three Essays ön the Theory of Sexuality (Három tanulmány a szexualitás elméletéről) című munkájában Freud közölte hipotéziseit a nő és a férfi test fő erogén zónáiról. Pszichiátriai gyakorlatából vett megfigyeléseire alapozva azt állította, hogy kislányokban a fő erogén zóna a csikló, ami fejlődéstanilag homológ a pénisz makkjával, így tehát "maszkulin" jellegű. Nővé éréskor a gyermekkorból származó maszkulin jellegű szexuális érzékelésnek át kell tevődnie a hüvelyre, és az érett nőben a csiklói erogén zóna helyett új, magasabb rendű erogén zóna alakul ki. Ha ez az átállás a csiklóról a hüvelyre nem történik meg, vagy nem tökéletes az átváltás, akkor a nő gyermeteg és éretlen marad. Az orgazmusban közrejátszó élettani folyamatok ismerete nélkül ez az elmélet nem is tűnik egészen illogikusnak abban a freudi összefüggésben, miszerint a nő tökéletlen férfi, vagyis nincs hímvesszője, és ezért irigykedik. Gyermekkorban a csikló helyettesíti a hímvesszőt, felnőttkorra viszont az erogén zónának át kell tevődnie más helyre, amikor végül is a nemi aktus megengedetté válik. A férfiak fő erogén zónái ugyanazok, mint gyermekkorukban voltak. A nők azáltal, hogy elveszítik "gyermekes férfiasságukat", sokkal hajlamosabbak a "neurózisra és a hisztériára", és ebben az átalakulásban rejlik kétségtelen szexuális kisebbrendűségük alapja.
Freud nézeteit később lelkesen átvette sok pszichoanalitikus és pszichiáter. Mint ahogy a fundamentalisták értelmezik a Bibliát, a freudizmus legelkötelezettebb - orthodox - hívei és az újfreudizmus képviselői kinyilatkoztatták a világnak, hogy a hüvelyi orgazmus magasabb rendű, mint a csiklói orgazmus. Azok a nők, akiknek hüvelyi orgazmusuk van, nőiesek, érettek és normálisak, azok, akiknél eredményesebb a csikló ingerlése, férfiasak, éretlenek, sőt frigidek (bár a frigiditás tulajdonképpen azt jelenti, hogy képtelenek bármely szexuális érzékelésre).
Masters és Johnson laboratóriumi megfigyelései bebizonyították, hogy ezek az állítások egyszerűen nem igazak. Az orgazmus az orgazmus, és elsősorban a csikló ingerlésének az eredménye. Függetlenül attól, hogy az ingerlés a csikló kézzel történő dörzsölésével történik-e a közösülés alatt, vagy maszturbáláskor, vagy egy másik nővel való homoszexuális aktusban, vagy közvetve a fitymára vagy a csiklóra ható húzással, ami-kor a férfi hímvesszője behatol a hüvelybe, az orgazmus mechanizmusa ugyanaz. Viszonylag kevesebbet foglalkoztak a női orgazmus neurofiziológiai és neuroanatómiai alapjaival a férfi orgazmusához képest, de jelenlegi ismereteink arra utalnak, hogy a csikló beidegzése hasonló a hímvesszőéhez. A szexuális ingerlés érzékelőidegimpulzusokat indít elsősorban a csiklóból, de a szeméremtestből is a szeméremtesti ideg mentén. Az idegingerület belép a gerincagyba az ágyék-keresztcsonti idegfonaton keresztül, és az agyba továbbítódik. A gerincagybeli reflexek paraszimpatikus idegimpulzusokat hoznak létre, amelyek hatására a genitáliák szöveteiben lévő erek kitágulnak, vérbőség keletkezik, az pedig létrehozza a már leírt változásokat. Ha folytatódik a szexuális ingerlés, akkor a magasabb rendű agyközpontok által egyébként gátolható vagy támogatható gerinc-reflexközpontba folyamatosan érkező idegimpulzusok mozgató impulzusokat hoznak létre a medencei területen. A szimpatikus ingerek hatására változik meg a szívverés, a légzés, a vérnyomás, a verejtékképződés és így tovább. A hüvelyben és akörül bekövetkező mintegy tíz ritmikus izomösszehúzódás hatására a vér kiáramlik a medencéből. A csikló és a hüvely egyaránt részt vesznek az orgazmusban, és mint arra Helen Káplán pszichoanalitikus rámutat, teljesen értelmetlen dolog elsőbbségi sorrendet felállítani a kettő között. Ugyanolyan értelmetlen, mintha megpróbálnánk bármelyik reflex - a pislogás, az öklendezés vagy a megijedés stb. — érzékelési és mozgató összetevője között fontossági sorrendet megállapítani.
Ilyen szemszögből az orgazmus olyan, mintha egy egyszerű reflex volna: a tapintással történő ingerlés hatására érzékelési impulzus megy a gerincagy központjába, ami motoros válaszreakciót, azaz izom-összehúzódást okoz. Lehet, hogy valóban reflex, de a legtöbb nőnél ez közel sem ilyen egyszerű. Ez a reflex, amelyet oly nagymértékben befolyásolnak pszichológiai, szociológiai és fiziológiai tényezők, nem hasonlítható az egyszerű térdreflexhez. A nő egész élettörténete befolyásolja szexuális reakcióit. Ha az agy azt mondja, hogy "igen, menj", akkor kiváltódnak a megfelelő reflexek a gerincagyban, és a lüktető érzések visszahatnak az agyba, ahol tudatosul az öröm és a nyugalom, a feloldódás, ami utána következik. De ha a pszichológiai gátlás hatására a nő nem tudja átadni magát az eseménynek, akkor az orgazmus és az intenzív örömérzés a gátlás miatt nem jön létre megfelelő lokális inger hatására sem. Bizonyos szervi betegségek és anatómiai okok kivételével minden nőnek megvan az az élettani képessége, hogy eljusson az orgazmus állapotába. Viszont sok nőnek különböző okokból nincs meg a pszichológiai képessége ahhoz, hogy az orgazmust és a szexuális kielégülést magtapasztalja.
