Tartós kapcsolat közben főben járó bűn úgy fantáziálni, hogy nem a párunkra gondolunk - magunkat is megvetjük, ha ilyesmi jut eszünkbe, és a partner is megsínyli, ha rajtakapjuk. Pedig a fantáziák elfojtása veszélyes, ha pedig okosan bánunk velük, hasznunkra is válhatnak, mert serkentik a vágyat és segítik a koncentrációt.
Míg a maszturbáció egyre inkább lekerül a szerelmi kapcsolatokat szabályozó tiltólistákról - lásd a közös önkielégítések terjedő gyakorlatát -, addig azoknak a fantáziáknak a megosztását, amelyek magányos óráinkban örömet okoznak, még mindig tabu övezi. A legtöbb nőnél pszichés fájdalmat, csalódást és az önmagába vetett hitének megingását okozza, amikor a férjét rajtakapja netpornózás közben, nem beszélve arról, amikor a közös együttlét során derül ki, hogy a szárnyaló képzelet bizony más nőt vetít a férfi mentális képernyőjére. Kérdés, hogy indokolt-e a válókereset azonnali benyújtása, vagy épp ellenkezőleg: ha alaposabban végiggondoljuk a helyzetet, akkor a folyamatosan ébren tartott szexuális fantázia akár a párkapcsolat fennmaradásának is kedvezhet.
hirdetés
Hétköznapi tapasztalat, hogy a fantáziák a szexuális serkentettség, az "izgalomba kerülés" alapjául szolgálnak. Mindenkinek megvannak a kedvenc jelenetei, forgatókönyvei, amelyeket időről-időre módosítva - sőt, amikor már nem okoznak izgalmat, akár teljesen át is alakítva - felhasznál a szexuális tevékenység során. Illúzió azt gondolni, hogy kizárólag az önkielégítés során vetjük be a képzeletünket! Aki úgy vélekedik, hogy főbenjáró bűnt követ el, amikor a férjének gyengéd simogatására az előző este látott leszbikus pornójelenet villan az agyába, annak feltételezhetően egy megkeseredett, nem éppen kielégítő szerelmeskedésben lesz része. Amíg a fantáziák előhívása fokozza a vágyat, és abban segít, hogy teljes mértékben az adott tevékenységre - jelen esetben a szexre - koncentráljunk, addig a fantáziák száműzése/elfojtása olyan plusz mentális tevékenység, amelynek eredményeképpen képtelenek leszünk arra összpontosítani, amire kellene (a testünkre és a szeretkezésre).
Ruházzunk be egy fantáziatrezorba
Szexuálterapeuták éppen emiatt javasolják az úgynevezett "fantáziatrezor" létrehozását. A technika különösen azok számára lehet fontos, akik már az ölelkezés első percében "elterelődnek" mentálisan: a telefonszámla, az idegbeteg főnök vagy a gyerek tornacuccának képei természetesen épp a feloldódni vágyás pillanataiban szüremkednek át a tudatküszöbön. Mihelyt belépnek az oda nem illő képzetek, rögvest elő is hívják azokat az érzelmeket, amelyeket hozzájuk kapcsoltunk: a számlák a nyugtalanságot (azon a gondolaton keresztül, hogy "Anyám, holnap ki fognak kapcsolni, mert elnéztem a határidőt!"), a főnök pedig a félelmet ("Istenem, ma is úgy lekapott a tíz körmömről, hogy ezután már csak a kirúgás következhet!"). A szexuális tartalmú, izgató jelenetsorok ellenben nagyszerűen felfegyverezhetnek bennünket a betolakodó képzetekkel, gondolatokkal és a szeretkezéshez szükséges emocionális állapotot megszüntető érzelmekkel - a feszültséggel, aggodalommal stb. - szemben.
A "fantáziatrezor" voltaképp az erotikus képeink vagy forgatókönyveink kincseskamrája. Itt gyűjthetjük össze azokat a tartalmakat, amelyek a leginkább beindítanak, felajzanak. Persze ahhoz, hogy feltöltsük az "éléskamrát", nem árt nagyot meríteni: erotikus könyveket bújni, szexshopok kínálatát böngészni, netszörfölni. Az önismeret elengedhetetlen tartozéka, hogy kitapasztaljuk, és időről időre megújítsuk, hogy mik azok a titkos gondolatok és képek, amelyek segítenek a szexuális izgatottság kialakulásában és fenntartásában. Ha összeállt a gazdag - és folyamatosan gazdagodó - kollekció, már csak annyi a dolgunk, hogy maszturbálás vagy szeretkezés előtt és alatt mazsolázgassunk. Nem az a bűn, ha számunkra izgalmas jeleneteket "hívunk be" annak érdekében, hogy képesek legyünk akár órákon át is a szexre összpontosítani. Sokkal gyilkosabb lehet egy kapcsolatra nézve, amikor már két hónapja fejfájásra hivatkozunk hátmutogatva a franciaágyon, miközben sehogy sem tudunk elszakadni a záróvizsgánk elővételezett, horrorisztikus képeitől.
Kinek és mit mutathatunk meg a trezorból?
További kérdés persze, hogy milyen mértékben oszthatók meg a trezorunk kincsei a szerelmünkkel. A szakemberek úgy vélekednek, hogy egy igazán mély, szeretetteljes kapcsolat csak intimebbé tehető az izgalomfokozó képzetek elmesélésével, a rejtett kívánságok átadásával. Természetesen nem árt tisztában lenni a másik érzékenységével is. Ha az utóbbi időben a barátunk unokatestvéréről/legjobb barátjáról/gyűlölt kollégájáról fantáziáltunk, talán nagyobb a veszteség, ha meg is nevezzük vágyunk titokzatos tárgyát. Vagyis ha úgy ítéljük meg, hogy a túlhajtott őszinteség olyan folyamatokat indítana el a kapcsolatban, amelyeket képtelenek volnánk kézben tartani, akkor célszerűbb a konkrét személy említése nélkül, pusztán a jelenetet, a cselekményt ecsetelve beszámolni a fantáziatörténésekről. Ezzel párhuzamosan érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy a társunk beszámolói esetében hol húzódik a határ a fantázia és a realitás között (vagyis egy prostituálttal kapcsolatos álmodozás megosztása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfi már holnap bordélyba indul, sőt: ami izgató lehet egy szeretett társsal "kibeszélve", az nagyon is kiábrándítónak tűnhet a valóságban).
Amellett, hogy a fantáziák a legjobb afrodiziákumok, vagyis a szexhez használt legideálisabb, természetes serkentők, jelentős szerepük van a szerelmi kapcsolat megerősítésében is. Ennek érdekében viszont nem árt tudni, miféle különbségek adódnak férfiak és nők között az erotikus képzelet terén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése