Nehéz dolog...először is össze kell akadni azzal a személlyel, akivel már megbeszéltük, hogy találkozunk ebben az életünkben. Ezek lehetnek futó kalandoktól kezdve a hosszutávu kapcsolatokig, amiből együttélés, házasság lehetséges. Azt figyeltem meg, amikor valakit nagyon de nagyon szeretnék partneremnek, az valahogy nem jön össze. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, ha a kapcsolat elején sok kérdés merül fel az emberben, sokat "agonizál" abból nem lesz tartalmas kapcsolat...sokat nem lehet tőle várni...ezt valahogy úgy érzem ilyenkor, s mégis belemegyek a kapcsolatba. Hiába teszem fel a kérdést,miért?! A válasz az, mert ebből is tanulhat az ember. Mindkét nemből követnek el hibákat az ismerkedésük során, ezek közül néhányat felsorolok, ami ugyan nem velem történt meg, de hozzám közel álló ismerősökkel,batátokkal. Alapvető dolog, hogy a multbéli partnerről nem beszélünk sokat, azt meg, hogy milyen volt vele az ágyban, mekkora méretekkel rendelkezett, NEM HOZZUK fel! Ez frusztrációt okozhat egy férfinél. Mindig az jöhet elő,hogy magát az elődjéhez mérje, akaratán kívül is. Ez már problémát okozhat, ami megmérgezi a kapcsolatukat. Nem szabad "erőszakossan" rástartolni bizonyos sorsdöntő kérdésekre, például, mikor költözünk össze? Nem szabad határidőket szabni, mert ezzel csak elriasszák a másikat. Mindkét félnek szépen, lassan fokozatokban kell megismerni a másikat. Különboző fokozatokon kell átmenni, hogy az meber azt mondja, igen, ez az! ezt vártam! Amit lényegesnek tartok, igaz az a mondás, nem csak megszerezni kell valakit,hanem megtartani is, ami már nehezebb. Állandó tüzben kell élnie az embernek,mindig kell valami újat mutatnia magából, valami más arcát. A problémáknál én már a halk megbeszélésen alapuló, konfliktust feltáró dolgoknak a híve vagyok, mivel a másikat megkell tisztelni azzal, hogy rávilágítsunk a hibájára. Különben nem tud miből tanulni. A legjobb, ha már az első perctől fogva a saját arcunkat mutatjuk, mert az álarc nem tartható fenn sokáig, s ha lehull a lepel, akkor a másik fél nem biztos, hogy azt is szeretni fogja. Amikor elérkezik egy kapcsolatnak a vége, akkor lezárult egy tanulási folyamat. Ezt a másik féllel úgy kell tudatni, hogy vegyük figyelembe az adottságait érzéseit. Viszont egy szakítás nem csak annak fáj akivel szakítanak, hanem annak is rossz, aki szakít. Ilyenkor jön egy "gyász" folyamat...ami egyénenként változó. Én azt javaslom, minden kapcsolatból a jó dolgok maradjanak meg a másikban, ne váljatok el haraggal. Akkor érkezik majd meg a következő kapcsolat, ha már megértünk rá újból testileg,lelkileg. Betudjuk fogadni az új felet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése