Nőkről...

1. A női nemiszervek


1. Vénuszdomb
2. Nagyajkak
3. Kisajkak
4. A csikló makkja
5. Húgycsőnyílás
6. Húgyhólyag
7. Hüvelynyílás
8. Hüvely (vagina)
9. Méhnyak
10. Méh
11. Petevezeték
12. Petefészek

A női külső és belső nemiszervek
sematikus ábrázolása

Külső nemiszervek

A női külső nemiszervek részei: a Vénuszdomb (lat. mons Veneris), a (külső) nagy ajkak (lat. labia majora), a (belső) kis ajkak (lat. labia minora), a csikló (klitorisz) és a hüvely¬nyílás. Ezeket a szerveket együttesen gyakran a vulva gyűjtőnévvel is jelölik.
A vénuszdomb (mons Veneris)
A vénuszdomb zsírszövetből áll, amely a bőr alatt, közvetlenül a szeméremcsont (os pubis) felett helyezkedik el. Felületét a pubertás során szőr növi be, s ez a vénuszdombot a vulva legfeltűnőbb részévé teszi.
A nagyajkak (labia majora)
A nagy (külső) ajkak: két vastag, zsírszövetből álló bőrredő, amelyek a vénuszdombról lefelé haladnak és a vulva külső határát képezik. A serdülőkortól ezek is szőrrel fedettek. Minthogy a nagyajkak rendszerint szorosan egymáshoz simulnak, az egész vulvát befedik.
A kisajkak (labia minora)
A nagyajkak alatt találhatók. Két vékony bőrredőből állnak, átszőve vérerek és idegvégző¬dések sűrű hálózatával. Épp ezért érintésre igen érzékenyek. A kisajkak felső vége összenőtt, s egy olyan bőrredőt képez, amely a csiklót elfedi. Ezt a bőrredőt a csikló előbőrének (lat. praeputium) is nevezik.
A csikló
A csikló (görögül kleitoris = kis domb) a vénuszdomb alatt kezdődik, ott, ahol a kisajkak összenőnek és előbőrt (fitymát) képeznek. Az előbőr alatt látszik a csikló makkja, vagyis egy rövid, henger alakú szerv, amely két ‘lábbal’ nyúlik a test belsejébe. Mindkettő mellett búra alakú, szivacsos szövet található. Köztük van a szintén barlangos testtel körülvett húgycső. Ezt az egész, duzzasztható barlangos rendszert együttesen csiklónak (klitorisz) nevezhetjük, s hasonlósága a péniszhez még nyilvánvalóbb.
A test belsejében: a csikló és a barlangos testek
Az élvezet szerve
A csikló tulajdonképpen a nő élvezeti szerve, amely a nemzés szem¬pontjából szükségtelen.
A csikló valójában inkább belső, mint külső szexuális szerv. Itt csak azért ismertetjük a külső szervek között, mert sajnos, a legtöbb tankönyvben ez így szokásos.
Merevedése
A csikló barlangostest rendszere gyorsan telítődhet vérrel, s ezáltal megnagyobbodik és merevvé válik. Az ezt előidéző vérteltséget tumeszcenciának (lat. tumescere = növelni) is nevezik.
A hüvely- és a húgycső-nyílás
A hüvelynyílás a húgycsőnyílás alatt található, amely a női testnél a nemiszervektől független és csak a húgyhólyag kiürítését szolgálja. Mindenesetre egyes nőknél az orgazmus során a húgycső melletti, prosztatához hasonló mirigyek váladékának ejakulációjára is sor kerülhet a húgycsőnyíláson keresztül. Ez utóbbi igen kicsiny, s a csikló és a sokkal nagyobb hüvelynyílás között található. Az újszülöttek hüvelynyílását általában részben elzárja egy vékony bőrréteg, a szűzhártya.
A szűzhártya
A szűzhártya biológiai funkciója nem ismeretes. Néhány ókori, sőt, mai kultúrában a szűzhártyának azonban valamilyen pszichoszociális jelentőséget tulajdonítanak.
A szűzhártya pszichoszociális jelentősége
Bizonyos hiedelmek szerint a sértetlen szűzhártya a nő „szüzességét”, vagyis szexuális tapasz¬talatlanságát bizonyítja. Ezért is hívják többnyire „szűzhártyának”, ami azonban babona. A szűzhártyán általában több lyuk van, amelyek rugalmasak és lehetővé teszik egy ujj, vagy akár egy pénisz bevezetését. Másrészt a szűzhártya számos lánynál könnyen megreped, nemcsak közösülés, hanem tamponhasználat, vagy testi erőfeszítés, sport révén is. Néhány esetben a szűzhártya teljesen hiányzik. Azonkívül meggondolandó, hogy a sértetlen szűzhártyájú lányok esetleg már szeretkeztek orálisan, vagy análisan
A szűzhártya különböző formái

A szűzhártya igen különböző formájú lehet. Néha csaknem teljesen elfedi a hüvelynyílást, máskor több kisebb, vagy egy nagyobb nyílás van rajta. Utóbbi esetben úgy tűnhet, mintha szakadt lenne, holott valójában sértetlen.
Fájdalmas-e a szűzhártya szakadása?
A szűzhártya szakadása kissé kellemetlen lehet, s együtt járhat némi vérzéssel. Komolyabb fájdalom azonban nem várható. A hüvelynyílás két oldalán, a szűzhártya széle és a kisajkak között találhatók a Batholin-mirigyek (amelyek a férfitest Cowper-mirigyeinek felelnek meg). Ezek a mirigyek egy csekély, színtelen síkosító folyadékot választanak ki. A legtöbb síkosító folyadékot azonban közösüléskor maga a hüvely termeli.
Belső női nemiszervek
Belső női nemiszervek: a két petefészek (ováriumok), a két pete¬vezeték, a méh (uterus) és a hüvely (vagina).
A petefészkek
Helyzete, alakja és funkciója
A petefészkek (női ivarmirigyek vagy gonádok) az alhasban, a méh két oldalán találhatók. Két diónagyságú szerv, amelyeknek kettős funkciója van:
1. petesejteket termelnek, majd leadják azokat a petevezetéknek.
2. hormonokat is termelnek, amelyeket a vérkeringésbe juttatnak.
Petesejtek termelése
Mielőtt egy lány megszületik, petefészkeiben már megvan minden sejt, amelyek később petesejtté fejlődnek. Ezeket korai szakaszukban őspetének (oogonien) hívják. Később primer oocitákká fejlődnek, végül pedig érett petesejtekké (ova).

A hüvely

Helye, alakja és funkciója
A hüvely (lat. vagina) kb. 8 - 10 cm hosszú, izmos cső, amely a méhnyaktól egy külső nyílásig terjed, amely a vulva egy részét képezi. A hüvelynek 3 fő funkciója van:
1. Lehetővé teszi a menstruációs vér kifolyását.
2. A közösülés során felveszi a péniszt és az ejakulált ondót,
3. A szülésnél lehetővé teszi a gyermek világra jöttét.

A hüvelyfalak
A hüvely legtöbbször egy összelapult cső, tehát inkább csak le¬hetséges, mint valóságos üreg. Belső felszíne - hasonlóan a száj¬hoz - lehetővé teszi különböző mikroorganizmusok léte¬zé¬sét egy ökológiai egyensúlyban, amely azonban kémiai hatá¬sok révén kívülről megzavarható. Ezért nem ajánlatos a nők¬nek hüvelyspréket vagy hasonló szereket használni. A hüvely önmagát tisztítja és egy sajátos fertőzésvédelemmel is rendel¬kezik. Az egymáshoz simuló hüvelyfalak sok nyák¬termelő sejtet és vérereket tartalmaznak, de mirigyeket nem, és csak kevés idegvégződést. Szexuális izgalom esetén síkosító folyadékot bocsátanak ki a koitusz megkönnyítésére. Enélkül a közösülés mindkét résztvevő számára fájdalmas lenne.
A hüvely a közösülésnél
Közösülésnél a hüvely alkalmazkodik a kis, vagy a nagy péniszhez egyaránt. Ám előfordulhat, hogy a hüvely alsó része olyan laza, hogy a péniszt már nem tartja szorosan. Ez lehet egy szülés, vagy egyszerűen az öregedés következménye. Fordított esetben a hüvelynyílás olyan görcsösen elzáródhat, hogy a pénisz nem tud behatolni. Ezt az akaratlan hüvelygörcsöt neve¬zik vaginizmusnak. Az ilyen problémák általában viselkedésterápiával, vagy megfelelő gyakorlatokkal megoldhatók. Az egyik ilyen gyakorlat a medencefenék izmait (musculus pubococcygeus) erősíti. Ezt a gyakorlatot minden nő, bármikor és bárhol gyakorolhatja. Kegel-gyakorlatnak nevezik első ajánlója, a 20. századi amerikai nőgyógyász, Arnold H. Kegel nyomán.
Ejakuláció a húgycsőből?
Egyes nők az orgazmus során némi folyadékot spric¬celnek ki a húgycsőből. Sokáig azt hitték, hogy ez csak vizelet lehet. Mások szerint a folyadék a hüvelyből jön. Valójában azonban egy prosztata-vá¬la¬dékszerű folyadékról van szó, amely a húgycsőből jön. Azokból a mirigyekből származik, amelyek a húgycső körül vannak (parauretrális mirigyek). Ezek a mirigyek egyes nőknél olyan fejlettek, hogy a prosztatához hasonlóan elegendő váladékot ter¬melnek az ejakulációhoz. E mirigyeket ezért „női prosztatának” is nevezik, s anatómiailag is megfelelnek a férfi prosztatának, amely szintén a húgycsövet övezi. (A női magömlés természetesen nem tartalmaz ondósejteket.)

A G-zóna
Míg a női ejakuláció igen ritka, sok nőnél található egy különleges, mechanikus ingerlésre érzékeny zóna, amely a hüvely elülső falán tapintható. Ez az ero¬gén zóna (amely nemcsak egy pont!) való¬szí¬nű¬leg kapcsolatban áll az uretrális mirigyekkel. Inger¬lés hatására megduzzad és elősegítheti egy igen intenzív orgazmus létrejöttét. Ezt a zónát (röviden: G-zónát) Ernst Gräfenbergről (1881-1957), a német-amerikai nőgyógyászról nevezték el, aki azt 1950-ben elsőként írta le.
Hasonló struktúrák a nemiszervekben
Az először differenciálatlan embrió „automatikusan” női irányban fejlődik, de aztán „férfi” hormont, tesztoszteront fog kapni. Ha ez elmarad, akkor az újszülöttnek női nemiszervei lesznek. A tesztoszteron hormon megjelenése viszi az eleinte differenciálatlan embriót a férfivé fejlődés útjára. Így lesz az újszülöttnek férfi nemiszerve.
Minthogy azonban mind a női, mind a férfi nemiszervek ugyanabból az embrionális sejtmasszából származnak, bennük még később is felismerhetők az egymásnak megfelelő, homolog struktúrák.