Mit együnk külföldön?!

Beindulni látszik a nyári utazási szezon. Vannak, akiknek annyira fontosak az új gasztronómiai élmények, hogy direkt az étkezés köré szervezik a nyaralásukat, hónapokkal indulás előtt már internetes fórumokon kutakodnak, kérdezősködnek, hol mit érdemes kóstolni, vagy éppenséggel neves kalauzokkal konzultálnak (mint pl. a Michelin, melynek pontozási rendszerében a három csillag azt jelenti, hogy külön utat érdemes szervezni az adott étterem kipróbálására). Másoknak azonban ez teljesen másodrendű kérdés, otthonról visznek elemózsiát magukkal, esetleg a saját hazájukban is megtalálható gyorsétteremláncok egyikében vagy a hotelben tudják le az étkezést.
hirdetés


A döntésben természetesen az anyagiak is közrejátszanak, de úgy gondolom, egy ország kultúrájának megismerésében a helyi specialitások megkóstolása fontos szerepet játszik. Az alábbiakban egy pár népszerű külföldi nyaralási célpontot szedtem össze, és a legjobb éttermek helyett olyan olcsó, akár az utcán is megvásárolható specialitásokat ajánlok az utazók figyelmébe, amelyeket igazán kár lenne kihagyni. Ha étterembe látogatunk, általános szabály, hogy álljunk ellen a sétálóutcák turistamenüket kínáló vendéglátó egységeinek (gondoljunk csak a pesti Váci utcára), és inkább oda menjünk, ahol a helyiek is esznek. Már az ókorban megmondták: Rómában tégy úgy, mint a rómaiak. A lista természetesen korántsem teljes, további tippeket, más országokra vonatkozó személyes tapasztalatokat a hozzászólásokban várok!

Horvátország

Azt mindenki tudja, hogy a magyarok egyik legnépszerűbb külföldi nyaralóhelyén többek között a tenger gyümölcseinek kedvelői tobzódhatnak. Kár lenne azonban elhagyni az országot anélkül, hogy kóstoltuk volna a bureket, ami kedvelt utcai eledel: kerek, vékony tésztalapok édes (pl. almás, meggyes) vagy sós (gombás, darált húsos, túrós) töltelékkel, amit gyakran joghurttal fogyasztanak.


Pršut

Pékségekben vagy ún. buregdžinicákban - burekre és joghurtra specializálódott étkezdékben - vásárolhatjuk meg. A füstölt sonkák kedvelőinek pedig kipróbálásra érdemes a pršut, avagy a dalmát prosciutto, ami legalább olyan finom, és sokszor kedvezőbb árú, mint az olasz, spanyol típusok.

Olaszország

Az olasz konyha sokkal több az unalomig ismert bolognai spagettinél és tiramisunál. Ebben az országban minden szempontból, a gasztronómiában pedig különösen fontos a regionalitás, igyekezzünk tehát mindig a régióhoz köthető ételeket kóstolni a már ismert fogások helyett. Feltétlenül érdemes előzetesen kicsit felkészülni a helyi specialitásokból, és Velencében például szívkagylós spagettit rendelni lasagna helyett, Toszkánában zöldséges, babos ételeket, leveseket, Nápolyban igazi pizzát, melynek olajban sült változata is létezik - és még sorolhatnánk.

Franciaország

A francia konyháról is oldalakon keresztül lehetne írni, ehelyett egyetlenegy apró csemegét emelnénk ki, melynek jelenleg óriási a divatja az egész országban, de leginkább Párizs cukrászataiban: ez a macaron.


Macaron

A XVIII. századból származó, finomra őrölt mandulalisztből készült, krémmel töltött finomság a szivárvány minden színében kapható, tradicionális (csokoládé, vanília, karamell) és extravagánsabb (pl. jázmin, rózsa, olívaolaj) ízekben is. A legmenőbb cukrászatok, akárcsak az haute couture divatházak, szezononként újabb és újabb kollekciókkal állnak elő.

Spanyolország

Próbáljuk ki legalább egyszer az étkezést spanyol módra - amikor is különálló, nagy adag fogások helyett sok apró falatka, ún. tapas kerül az asztalra, melyeket fogpiszkálóra feltűzve csipegethetünk egy-két pohár jó bor társaságában. Általában igen egyszerű, de nagyszerű, hazatérve is többnyire könnyűszerrel reprodukálható falatokról van szó, amelyekben végigkóstolhatjuk a spanyol konyha színe-javát: olívabogyókat, sajtokat, fokhagymás tengeri herkentyűket, vörösborban párolt kolbászt vagy burgonyás tojáslepényt. Hosszú, borozgatós baráti beszélgetésekhez ideális, de például piacokon, bárokban állva is bekaphatunk egy-két tapast mint éhségcsillapítót.

Portugália

Lisszabonban járva feltétlenül kóstoljuk meg a város leghíresebb édességét: ez a pastéis de Belém, más néven pastéis de nata. Sűrű vaníliás sodóval töltött kerek tortácskáról van szó, melynek eredeti receptje máig titkos. Mára persze minden valamirevaló cukrászdában kapni, de az eredetit Belémben, a Szt. Jeromos-kolostor (ahonnan a recept is származik) melletti kis cukrászdában, a Casa Pastéis de Belémben kóstolhatjuk.

Törökország

A rendkívül gazdag török konyhából többek között a kebab már a világ minden táján kapható, de ismerjük-e például a lachmacunt (török "pizza" bárányhússal), a böreket (a szó nem véletlenül hasonlít erősen a horvátok fentebb említett burekjére), a forró, édes, tulipán formájú csészében tálalt török teát vagy a hideg joghurtitalt, az ayrant?


Ayran

Isztambulban járva fokozottan érvényes, hogy kövessük a helyieket, vagy vegyünk utcai árusoktól a turistákra specializálódott vendéglők helyett.

A tengerentúlról: New York

Egyre többen látogatják itthonról is a nyugati világ legnagyobb megapoliszát, melynek konyhája éppen annyira nemzetközi, mint maga a város. Az egyik legjellegzetesebb New York-i specialitás egy péksütemény, a bagel, melyet természetesen szintén bevándorlók, méghozzá kelet-európai bevándorlók terjesztettek el. Érdekes módon hazájában, ami feltehetőleg Lengyelország, alig ismert, a tengerentúlon viszont annál nagyobb karriert futott be. Kerek formája, ruganyos textúrája és fényes felülete van, ami annak köszönhető, hogy sütés előtt vízben főzik. Próbáljuk ki reggelire, szendvicsalapként: legnépszerűbb tölteléke a krémsajt és a füstölt lazac, de persze ezerféle variáció létezik. A másik, igen népszerű utcai eledelt, a hot dogot bizonyára mindenki ismeri, de az ottani verzió tartogathat meglepetéseket az itthon ismerthez képest.