....nehéz kérdés....mindig bízom, a végsőkig. Viszont, ha jön az a bizonyos érzés, onnantól kezdve már ott motoszkál a fejemben a kis ördög. S jönnek a kérdések...és előbb, vagy utóbb jönnek a válaszok is. Néha átoknak és nem áldásnak tartom ezt az adottságomat. Sokat csalódtam már az élet különböző területén. A párkapcsolatban mindig az őszinteséget és a bizalmat teszem első helyre. Amíg őszintén megbánja azt, amivel a bizalmát eljátszotta, nincs gond, nem marad bennem tüske. Viszont ha nem...akkor csak gyülemlik, de nem sokáig,mert amit eljátszottak az nálam nem lehet visszaszerezni. Nem megy egyszerüen. Mert onnantól kezdve minden megváltozik. A sok csalódás után minden egyes kapsolatomban megadom a bialmat és még csak fel sem merül a bizalmatlanság, egyszerűen nem szabad megengedni!!! Mindig fel kell állni, amikor az ember térdre esik, csak így megy...
Munkahely....sajnos ott is vannak rossz tapasztalatok...amikor érzem, hogy már nem lehet bízni, csinálom én a dolgomat, de valami belülről rág..s lassan felemészt...jönnek a testi tünetek...na ilyenkor jön az,hogy váltani kell. Egyszerűen muszály, mert megbolondul az ember. Tudom, most gazdasági válság van, de akkor is meg kell az embernek próbálni a váltást...mert különben elvész,megzakkan. Mostanánaban is ez a helyzet...végzem a dolgomat...de már nem olyan mint régen. Viszont olyan állást,ahol legalább annyit keresek, hogy megtudjunk élni, nehéz találni. Azt meg nem szeretem, ha egy férfi "segít"...igaz,hogy nem anyagilag, de segítek én másoknak, amiben tudok...fordítva meg egyszerűen furcsa...nem ciki, csak nem tudom össze egyeztetni az életemmel...szeretek megállni a saját lábamon....ennyire egyszerű..Nekem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése